Arló Polgármesteri Hivatal

Községünk, a kistérség egyik legnagyobb határával rendelkező és legrégebbiek közé sorolt települése. Kezdetleges település a magyarság ideérkezése előtt is lehetett már a helyén, de mai névvel a XI. század elején jöhetett létre. A környező települések (Járdánháza, Disznósd, Nádasd) Arló határából váltak ki. A község a királyi várszervezet kialakítása során szerveződött és a létrehozásban szerepet játszó Bors (Miskóc) nemzettség nevéhez fűződik. A Miskóc nem több tagjának emlékét őrzi a község helynév anyaga, de szép számmal megtalálhatók a szláv eredetű szavak is, melyek bizonyítják a honfoglalás kora előtti létet. Okleveles említés csak megkésve jelentkezik. Az 1268-ban létre-jött oklevél azt bizonyítja, hogy Arló a Miskóc nembeli Tamás és Péter öröklött birtoka. A XV. Században a Csobánka, Füzesi családok a birtokosok, de részbirtokkal rendelkeztek a Rátold nembeli Pásztóiak is. A későbbi korokból elsősorban adománylevelek (Mátyás király) és egyházi iratok maradtak fenn. Nevének eredete ma is vitatott. A tudományos név-szófejtés álláspontja szerint a község neve az "orilu" ó-szláv, sas szóból származik, mely feltehetően egy személy nevét jelentette és e névből alakulhatott ki a helynév. Az első telepesek fakitermeléssel foglalkoztak, hiszen bővében volt a vidék az erdőnek. Ez a foglalkozási ág több száz évig fönnállt, mégnem a Rimamu-rányi és Salgótarjáni Részvénytársaság megalakulása a XVII. században nagy befolyást gyakorolt a régió etnikai összetételé-re. Az őslakosok mellett nagyarányú cigány és alföldi ember vándorolt a régióba és települtek le a környékbeli falvakba. A roma szokásrendszer és összetartozás miatt bizonyos települé-seken nagy számban jelentek meg, míg másokat teljes egészé-ben elkerültek. A község a kedvelt, és keresett települések közé tartozott, így alakulhatott ki a napjainkban már közel 50 %-os cigány kisebbségi arány.